BARÁTSÁGOS TERAPEUTÁK, TERÁPIÁS BARÁTSÁGOK
TERÁPAJTIK
Rólunk mondták, nekünk mesélték...
"Nagyon szép vizsga volt, tényleg megható momentumok voltak a közös, jól láthatóan sok munkában és hihetetlen empátiával dolgozott mindkét kutya, figyelve a gyerekekre!! Jó volt részese lenni két olyan órónak, ahol láthatóan mindannyian nemhogy alkalmasak, de Odavaló Csapat vagytok!!!"
/Fedák Krisztina - a terápiás vizsgabizottság elnöke/
"Nagyon megszerettünk, Lili már reggel úgy kelt, hogy megyek a Samuhoz meg a Zsuzsa nénihez."
/N. Judit - egy édesanya szavai az első foglalkozás után/
"Zsuzsa néni! Holnap nem leszek suliban egész nap... De a kutyásra azért visszajövök!"
/F. Krisztián - 8. osztályos tanuló/
"9 éves voltam, amikor vesegyulladás miatt kórházban landoltam nyári szünet elején. Mindkét vesémet érintette. Nem tudtam, hogy nagyon beteg vagyok, mert nem fájt semmim. Csak pirosat pisiltem. A szüleim rettegtek, de csak sokkal később jöttem erre rá. És akkor apukám vett egy kutyát. És behozta a kórházba, a fene se tudja, hogyan, de minden nap. Először csak a földszinti ablakból láthattam, mert nem volt szabad felkelnem. Aztán később a gyerekosztály mögötti ligetben találkozunk, a nővérek nagyon szerették, senki se kifogásolta. Végül 6 hét után újra normálisat pisiltem, és meglepődtem... Most már tudom, hogy meghalhattam volna. És hogy a kutya mennyire sokat, mennyire sokat segített nekem. Meg anyáéknak is.
Ez volt."
/T. Szilvia - pedagógus/
