top of page

Rólunk

„Kutyás lettem. Hatlábú. ... Bármit csináltam is, közben figyeltem, mi van a kutyával, hogy van, hol van, mit csinál. ... Tudtam, hogy aki kutyát tart, az kutyás lesz. Elkutyásodik. Kutyásokkal ismerkedik, kutyákról beszél, sőt kutyákkal beszél, kutyával fekszik, és kutyával kel, kutyával álmodik: elkutyul. ... A kutyás egy pillanatra sem téveszti szem, ész, lélek elől az ő kutyáját. A kutyás élete a kutya körül forog.”

/Bächer Iván: Hatlábú/

 

Hoffer Zsuzsanna vagyok, értelmileg akadályozottak pedagógiája-szomatopedagógia és autizmus spektrumzavarok pedagógiája szakos gyógypedagógus, speciális pedagógia szakos szakpedagógus, habilitációs kutyafelvezető. Egy Győr közeli településen élek családommal: férjemmel és négy gyermekünkkel.

 

A kutyás terápia már a főiskolai éveim alatt, valamikor 2000 környékén is megkísértett, de ténylegesen "menthetetlen" 2011-ben lettem, az ELTE szakirányú továbbképzésének "Kiegészítő terápiák" elnevezésű tantárgy előadásán ülve. Olyannyira, hogy a képzés végén már a szakdolgozatomat is a témában írtam, "A kutyás terápia helytállósága autizmus spektrum zavarok esetén" címmel.

 

Családunkhoz akkoriban négy pár kutyaláb is tartozott, és ahogy egyre több mindent tudtam meg a kutyás terápiáról, úgy vált mindinkább meggyőződésemmé, hogy egyikük, Ödön - az ő fantasztikus nyugalmával, esetlen bájával és hihetetlen türelmével alkalmas lehet a feladatra.

 

2012-ben el is kezdtük Ödön kiképzését és felkészítését a terápiás vizsgára.

2014-ben, egy tudatos választás eredményeképpen falkánk újabb négy lábbal bővült: megérkezett Ödön kollégája, váltótársa és komplementere, Samu.

2015. július 20-án a Kutyával az Emberért Alapítvány terápiás csoportjának tagjaiként mindkettejükkel sikeres záróvizsgát tettünk.

Közel kétévnyi terápiás munka után úgy éreztem, a nagycsalád és az osztályfőnöki teendők ellátása, emellett pedig a kutyák munkaképesen tartása és képzése meghaladja az erőmet. Hosszas tépelődés után, rettenetesen nehéz döntést hoztam: abbahagyjuk. Azonban a pihenéssel, töltődéssel eltöltött nyáriszünetet követően be kellett lássam, hogy tévedtem: vannak célok, vannak álmok, amikért igenis küzdeni kell...

2017. őszén ezért újra nekivágtunk, a NEO Magyar Segítőkutya Közhasznú Egyesület önkénteseként. A nagyjából fél éves ismerkedést majd a felkészítő

tanfolyamot követően lehetőséget kaptunk, hogy immáron az új csapat színeiben ismételten terápiás vizsgát tegyük. 

 

2018. június 10-én sok-sok dicséretet bezsebelve sikerrel teljesítettük az első kört.

 

... így íródik a történetünk.

  • w-facebook
bottom of page